>> Bringával a János-hegyen

Soron következő túrámon a Hűvösvölgy - Hármashatár-hegy vidékét céloztam meg. Azonban a Batthyány-téren meg kellett álljak, hogy részletesebben megtervezzem a túrát, mert rájöttem, hogy a János-hegyet kár volna kihagyni. Így elindultam a hűvösvölgyi kerékpárúton, majd a Kútvölgyi útra tértem át. Ez szinte vég nélkül emelkedett, viszont szebbnél szebb paloták sorakoznak rajta. Szép, nyugodt környék.

Egy idő után az aszfaltról áttértem erdei útra. Itt a turistautakon kívül volt sok apróbb ösvény, amelyet a jelekből ítélve előszeretettel használnak downhill-ezésre. Láttam is néhány ilyen bringást.

A Normafa-lejtő felé. Itt egy kicsit eltájoltam magam, és sikerült lemennem egy lejtőn, amin nem kellett volna, így jöhettem vissza.:)

Egy kis erdei ház, állatrajzokkal az oldalán.

Kilátás egy tisztásról, a Tündér-hegy (385 m) környékén. Jól látszik a Duna vonala (bár maga a víz nem:) ), és az Országház is.

Utam keresztezte a János-hegyre (527 m) menő libegőt. Elég sokan választották a hegymászás ezen módját.

És végül felértem a János-hegyre. Ez itt az Erzsébet-kilátó, melyre ingyen lehetett felmenni. Nem vittem biciklilakatot, ezért kissé bajban voltam, hogy hogyan fogok felmenni szétnézni. Aztán jött egy 50 év körüli fickó, biciklivel szintén, és szóba elegyedtünk. Kérdezte, hogy mik a tapasztalataim a Kelly's-ről, mert még olyan bringája nem volt. (Egy elég spéci Meridával érkezett.) Majd szóba került, hogy milyen jó, hogy ingyen fel lehet menni a kilátóba, ez elég ritka. És kifejtette véleményét a mai "f..szmaterializmus"-ról, hogy az emberek annyi sok mindent vesznek, amire semmi szükségük nincs, a valódi értékekre meg nem áldoznak. Végül megkértem, hogy vigyázzon a biciklimre, amíg felmegyek szétnézni.:)

A kilátóról aztán mindent be lehetett látni. Ez itt a János-hegyi rádiótorony.

Kilátás Hűvösvölgy és a Hármashatár-hegy felé

Kilátás keletre, Budapest felé.

A Hármashatár-hegy, zoomolva.

A főváros egy részlete. Az Országház innen is látszik.

A Széchenyi-hegy

A Hármas-kút-tető (501 m)

Mondanom sem kell, hogy a bringás hegymászás elég kemény volt, ezért úgy döntöttem, hogy innen hazafelé megyek. És mindenképp szerettem volna kipróbálni az emelkedőket lefelé.:) A túra végül 40 km körülire sikeredett.

>> Majális Szentendrén

Nem vagyok valami jó blogíró. Ez látszik jelen bejegyzés címéből is, hogy jóval a történtek után írok róla. Mindegy, megpróbálom.
Május 1-én, mielőtt Fruzsi Horvátországba utazott, kirándulni mentünk Szentendrére. Szentendre könnyen megközelíthető, de már elég távol van a főváros zajától.

Szentendre felé a Batthyány térről indul a HÉV, a föld alól, mintha metró volna.:)

Szentendre nem túl nagy, gyalogosan könnyűszerrel bejárható. Erre sokan is vállalkoznak, kedvelt túristacélpont, most voltak sokan, külföldiek is. Ezért, mivel nem szeretjük a tömeget, olyan részeit is bejártuk a településnek, ami átlag turisták nem szoktak.

A Duna-korzó Szentendrén. Legalábbis a kilátás onnan.:) A parton végig éttermek, kajáldák sorakoznak.

Kikötő. A túlparton pedig a rév állomása látható, tehát a szemben lévő szárazföld már a Szentendrei-sziget.

Varangy nevű hajósziget:), valószínűleg horgászatra használják.

A városka a történelem folyamán többször fogadott be szerbeket, akik azóta valamennyire beolvadtak az itteni lakosságba. De számos utcanév, ill. ortodox templom őrzi az emléküket.

Fruzsi az egyik kis utcában. Ezekben a kis utcákban járkálva lehetett érezni a város igazi hangulatát.

A város dimbes-dombos tájra épült. Kilátás egy masabban fekvő utcáról a Dunára.

A sok, városban található templom közül az egyik. Egy ortodox. Az ortodox templomokban mindegyikben szedtek belépőt.

Újabb ortodox templom, szép zöldövezetben.

Ezután fogyott ki a fényképezőkép akkumulátorából a szufla. Úgyhogy a belvárosról, és az ott található csapott tornyú templomokról már készültek képek.

Visszafelé a HÉV állomásnál még betértünk egy BKV múzeumba. Egy BKV jegy áráért elég jó kis időutazásban volt részünk. Volt néhány régi busz, troli és egy sor villamos és HÉV is. Fotózni itt sem tudtam, de érdemes volt megnézni.

>> Újabb hegymászó bringatúra

Szeretem a hegyeket, ezért a túráim elsődleges célpontjai hegyek. Korábban nem sikerült a Széchenyi- és Sas-hegy meghódítása, ezért ennek a túrának megvolt a célja.:)

A Sas-hegyre indultam először. A Sasadi úton volt a legrövidebb, viszont kemény is volt: lassú, alattomos emelkedő. A Sas-hegy egy része lakott, másik része természetvédelmi terület, és korlátozottan látogatható. Sajnos pont akkor voltam jártam ott, amikor nem volt látogatható.

Kilátás a Sas-hegy (266 m) lakott részéről a védett csúcsra.

A Sas-hegy után így csalódottan a Széchenyi-hegy (482 m) felé fordultam.

A korábbi képeken már látott hegy egy újabb szögből. Kerékpárral is járható turistaút vezetett felfelé, ha lehet még keményebb, mint a Sasadi út.

Egy kis kápolna az erdőben.

Nagy munka után értem fel a TV-toronyhoz. Körbe volt kerítve, nem lehetett a közelébe menni.

A Széchenyi-hegy nem kopár, mint a budaörsi-hegyek, ezért a növényzet miatt kevésbé olyan jó a kilátás a hegyről.

Kilátás Budaörs felé.

Kilátás Buda felé.

Itt van a gyermekvasút egyik végállomása. Igazán szépen karban van tartva a szerelvény.

Továbbá fogaskerekű is közlekedik a hegy-re. Éppen ezért a hegyen többen voltak kirándulni.

Egy újabb kilátópont a hegyről, ezúttal Pest felé. Ez a Széchenyi-kilátóból látható.

Úgy döntöttem, hogy visszafelé azon az úton megyek, amerre felfelé jöttem, hogy legurulhassak. Az élmény természetesen leírhatatlan. Pár perc alatt lent voltam, holott felfelé több mint 2 órába tellett. A túra távja kb. 30 km volt, szintben 1000 m körül mentem összesen.