>> Az utolsó hegyimaraton: Hűvösvölgy és Hármashatár-hegy

2008 júniusától a cég debreceni irodájában dolgozom, ezért május utolsó előtti hétvégéjén került sor utolsó főváros környéki túrámra. A korábban kimaradt és még felfedezésre váró Hűvösvölgy és Hármashatár-hegy volt a célpont.

Az utam egy darabig ismerős helyeken vezetett: Duna-parti kerékpárút, Batthyány-tér, hűvösvölgyi kerékpárút. Egy idő után aztán elfogytak a lakóházak, és következett az erdő. Rögtön meg is állapítottam, hogy a völgy elnevezése rendkívül találó: valóban nagyon kellemes hűvös volt.
Néhány kép az erdőből:

A hűvösvölgyi kerékpárút túristaútban folytatódott, és lényegében kivezetett a Vitorlázórepülő-térre.

A repülőtér és a Pilis. A repülőtér környékén viszonylag nagy volt a mozgolódás, volt egy csomó vitorlázó-ernyős (vagy nem tudom, mi a neve:)), ill. pont akkor szállt fel egy sárkányrepülő, mikor odaértem.

Az Újlaki-hegy (449 m)

Az Újlaki-hegy egy másik szögből. Továbbhaladva a reptérről egy elágazásban találtam egy feliratot, hogy "Kilátás a Pilisre, 50 m". Persze megnéztem. A kilátópont a valamennyire kopasz Homok-hegy (340 m) volt. Onnan készült a kép.

Innen még jobb panoráma nyílt a repülőtérre és a Pilisre.:)

Természetes fűnyíró alkalmazása a reptér gyepén: birkanyáj. :)

A Homok-hegytől nem messze elég durván kezdett emelkedni az út, mi több, annak felülete is elég kellemetlen volt. Tele volt mindenféle kövekkel, sziklákkal, ahogy a képen is látható. Ennél durvább terep is volt, ahol vállon vittem a bringát, mert tekerni képtelenség volt. Arról nem készült dokumentáció, mert csak itt volt türelmem megállni fotózni. :)

Hallelluja! vagy valami ilyesmi üdvrivalgás hagyta el a számat, konstatálva, hogy felértem a Hármashatár-hegyre (495 m).

A Széchenyi-hegy (balra) és a János-hegy (jobbra), amelyeket már szintén megmásztam bringával. Innen úgy tűnik, mintha egy hegy lenne a kettő, pedig nem az.

A korábban már látott Újlaki-hegy, ezúttal felülről szemlélve.

A Vitorlázórepülő-tér. Sajnos a fényképezőgép nem szeret nappal szemben fotózni, ezért nem lett jó a kép. Este 6-7 óra körül jártam erre, és nyugatról fátyolosan ugyan, de elég erősen tűzött a nap.

Kilátás északra, a Szentendrei-sziget felé. Látszik a szigeten átmenő M0-ás híd.

A Pilis párába burkolózó hegyvonulatai szintén észak felé innen.

A Duna Óbudánál, a túlparton Angyalföld és Újpest.

Ugyanez zoomolva: itt jobban látszik az Árpád-híd.

Hármashatár-hegyi zöld és a Felső-Kecske-hegyen (448 m) található tv-torony. Amely nem volt egyáltalán messze.

Adótornyok és a főváros.

Pesti kilátás, adótornyok nélkül. :)

Buda fentről.

És talán a legszebb panoráma a hegyről. Látszik a főváros jónéhány nevezetessége. A kanyargó Duna, az Országház, a Lánchíd, a Várpalota, az Erzsébet-híd. A Gellért-hegy apró kis dombocskának néz ki innen.

A képek tanúsítják, hogy érdemes volt ide is eljönnöm. A túra hossza 41-2 km, tehát maratoni táv. Ezután már elmondhatom magamról, hogy szinte az összes budai, Buda környéki hegyet bejártam, legalábbis a legnagyobbakat,:) amelyek a pesti oldalról is látszanak.

Emellett persze nagyon sok helyre nem jutottam el a főváros környékén, amelyet majd idővel pótolok, mert sokfelé lehet és érdemes erre kirándulni.

>> Bringával a János-hegyen

Soron következő túrámon a Hűvösvölgy - Hármashatár-hegy vidékét céloztam meg. Azonban a Batthyány-téren meg kellett álljak, hogy részletesebben megtervezzem a túrát, mert rájöttem, hogy a János-hegyet kár volna kihagyni. Így elindultam a hűvösvölgyi kerékpárúton, majd a Kútvölgyi útra tértem át. Ez szinte vég nélkül emelkedett, viszont szebbnél szebb paloták sorakoznak rajta. Szép, nyugodt környék.

Egy idő után az aszfaltról áttértem erdei útra. Itt a turistautakon kívül volt sok apróbb ösvény, amelyet a jelekből ítélve előszeretettel használnak downhill-ezésre. Láttam is néhány ilyen bringást.

A Normafa-lejtő felé. Itt egy kicsit eltájoltam magam, és sikerült lemennem egy lejtőn, amin nem kellett volna, így jöhettem vissza.:)

Egy kis erdei ház, állatrajzokkal az oldalán.

Kilátás egy tisztásról, a Tündér-hegy (385 m) környékén. Jól látszik a Duna vonala (bár maga a víz nem:) ), és az Országház is.

Utam keresztezte a János-hegyre (527 m) menő libegőt. Elég sokan választották a hegymászás ezen módját.

És végül felértem a János-hegyre. Ez itt az Erzsébet-kilátó, melyre ingyen lehetett felmenni. Nem vittem biciklilakatot, ezért kissé bajban voltam, hogy hogyan fogok felmenni szétnézni. Aztán jött egy 50 év körüli fickó, biciklivel szintén, és szóba elegyedtünk. Kérdezte, hogy mik a tapasztalataim a Kelly's-ről, mert még olyan bringája nem volt. (Egy elég spéci Meridával érkezett.) Majd szóba került, hogy milyen jó, hogy ingyen fel lehet menni a kilátóba, ez elég ritka. És kifejtette véleményét a mai "f..szmaterializmus"-ról, hogy az emberek annyi sok mindent vesznek, amire semmi szükségük nincs, a valódi értékekre meg nem áldoznak. Végül megkértem, hogy vigyázzon a biciklimre, amíg felmegyek szétnézni.:)

A kilátóról aztán mindent be lehetett látni. Ez itt a János-hegyi rádiótorony.

Kilátás Hűvösvölgy és a Hármashatár-hegy felé

Kilátás keletre, Budapest felé.

A Hármashatár-hegy, zoomolva.

A főváros egy részlete. Az Országház innen is látszik.

A Széchenyi-hegy

A Hármas-kút-tető (501 m)

Mondanom sem kell, hogy a bringás hegymászás elég kemény volt, ezért úgy döntöttem, hogy innen hazafelé megyek. És mindenképp szerettem volna kipróbálni az emelkedőket lefelé.:) A túra végül 40 km körülire sikeredett.

>> Majális Szentendrén

Nem vagyok valami jó blogíró. Ez látszik jelen bejegyzés címéből is, hogy jóval a történtek után írok róla. Mindegy, megpróbálom.
Május 1-én, mielőtt Fruzsi Horvátországba utazott, kirándulni mentünk Szentendrére. Szentendre könnyen megközelíthető, de már elég távol van a főváros zajától.

Szentendre felé a Batthyány térről indul a HÉV, a föld alól, mintha metró volna.:)

Szentendre nem túl nagy, gyalogosan könnyűszerrel bejárható. Erre sokan is vállalkoznak, kedvelt túristacélpont, most voltak sokan, külföldiek is. Ezért, mivel nem szeretjük a tömeget, olyan részeit is bejártuk a településnek, ami átlag turisták nem szoktak.

A Duna-korzó Szentendrén. Legalábbis a kilátás onnan.:) A parton végig éttermek, kajáldák sorakoznak.

Kikötő. A túlparton pedig a rév állomása látható, tehát a szemben lévő szárazföld már a Szentendrei-sziget.

Varangy nevű hajósziget:), valószínűleg horgászatra használják.

A városka a történelem folyamán többször fogadott be szerbeket, akik azóta valamennyire beolvadtak az itteni lakosságba. De számos utcanév, ill. ortodox templom őrzi az emléküket.

Fruzsi az egyik kis utcában. Ezekben a kis utcákban járkálva lehetett érezni a város igazi hangulatát.

A város dimbes-dombos tájra épült. Kilátás egy masabban fekvő utcáról a Dunára.

A sok, városban található templom közül az egyik. Egy ortodox. Az ortodox templomokban mindegyikben szedtek belépőt.

Újabb ortodox templom, szép zöldövezetben.

Ezután fogyott ki a fényképezőkép akkumulátorából a szufla. Úgyhogy a belvárosról, és az ott található csapott tornyú templomokról már készültek képek.

Visszafelé a HÉV állomásnál még betértünk egy BKV múzeumba. Egy BKV jegy áráért elég jó kis időutazásban volt részünk. Volt néhány régi busz, troli és egy sor villamos és HÉV is. Fotózni itt sem tudtam, de érdemes volt megnézni.